Nyockor indultunk kis autóbusszal Banyalúkáról. Prnjavor volt az első állomás. Egy kávé ivása közben a Robot árúházban megérkezett Topić Dario prnjavori történész is, aki már evek óta segít egyesületünknek a vucsijaki kutatásainkban. Először megtekintettük az alakuló Prnjavori Muzeum ideglenes helységeiben egy etno kiállítást. Ennek a muzeumnak Topić úr az igazgatója. Nagyon kellemesen meglepett bennünket az összegyüjtött tárgyak nagy száma. Az elért eredményes munkáért gratuláltunk is Topić Darionak.
A múzeumi látogatás után elindultunk Vucsijákra. Először is megkerestük, ismét Topić Dario segítségével, az elerdősödött magyar temetőt. A vucsijáki magyarok temetőjében már csak néhány síremlék részei találhatók. A tönkremenés folyamata sajnos nem állt meg. A fotóinkról már ismert kőkeresztet valaki „festegette“, az egyetlen felismerhető kriptán pedig emberi csontokat találtunk. A csontokat visszaraktuk a sírba. Világos, hogy valamit tenni kellene a magyar temető sorsának rendezése érdekében.
A régi magyar iskolát is meglátogattuk. Az iskola 1912-ben épült, 1912/13 iskolaévben kezdődött a tanítás. Persze az épületet időközben többször javították, hozzá is építettek helységeket. Ma mint lakóház szolgál az új iskola egy –két alkalmazottja családjának. Az iskolaudvarban látható hatalmas, öreg fa biztos, hogy tanúja volt a magyar iskolások zajongásának…
A vucsijáki „történelemóra“ befejezését követően továbbutaztunk a közeli Kulaši gyógyfürdőbe. A gyógyfürdő vezetősége körülvezetett bennünket a nemrég újonnan épített és modern eszközökkel felszerelt gyógyfürdő termeiben. Itt is ebédeltünk, nagyon jó izűek voltak az ételek és nem drágág. A közelgő vihartól menekülve három órakkor indultunk vissza Banyalúkára. A fehőszakadás végül utolért bennünket, éppen amikor megérkeztünk a városunkba. A sofőrünknek volt türelme velünk, így nem kellett elhagynunk a buszt a zápor enyhüléséig.
A kirándulás jól sikerült. A Magyar Szó tagsága megismerkedett Vucsijákkal, a volt magyar falu helyével. Ez a legkevesebb, amit a valamikor Bosznia-Hercegovinában élő magyarok emlékének megörzéséért tehettünk.
U osam sati smo krenuli minibusom iz Banja Luke. Prnjavor je bio prva stanica. U toku ispijanja jutarnje kafe u robnoj kući Robot stigao je Dario Topić istoričar, koji pomaže naše udruženje u vučijačkim istraživanjima već više godina. Prvo smo posjetili privremene prostorije Muzeja Prnjavor u formiranju, gdje smo pogledali jednu etno postavku. Gospodin Topić je upravnik ovog muzeja. Mi smo bili vrlo ugodno iznenađeni sa velikim brojem prikupljenih predmeta. Zbog postignutih rezultata u radu čestitali smo gospodinu Topić Dariju.
Nakon posjete muzeju, krenuli smo na Vučijak. Prvo, ponovo smo potražili, uz pomoć Topić Daria, mađarsko groblje, koje je prekrila šuma. Na groblju vučijačkih Mađara nalaze se samo dijelovi nadgrobnih spomenika. Proces propadanja nažalost nije se zaustavio. Sa fotografija već poznati kameni krst je neko “farbanjem uljepšavao “, a pronašli smo ljudske kosti na jedino prepoznatljivoj kosturnici. Mošte smo vratili natrag u grob. Jasno je, da bi nešto trebalo učiniti za rješavanje sudbine mađarskog groblja.
Posjetili smo i staru mađarsku školu. Škola je izgrađena 1912. godine, a 1912/13 školske godine počela je nastava. Naravno, u međuvremenu zgrada je popravljana nekoliko puta, dograđene su i neke prostorije. Danas služi kao stambeni objekat za jednu ili dvije porodice radnika nove škole. U školskom dvorištu je vidljivo ogromno, staro stablo, koje je sigurno bilo svjedok graje mađarskih učenika… Po završetku “časa iz istorije” otputovali smo u obližnju banju Kulaši. Predstavnik uprave banje proveo nas je kroz novoizgrađene i modernim uređajima opremljene prostore lječilišta.
Tu smo i ručali. 0broci su bili vrlo dobrog ukusa, a nisu ni bili skupi. Bježeći od oluje, koja se približavala, u tri sata smo krenuli nazad u Banja Luku. Ipak provala oblaka nas je sustigla baš kad smo stigli u naš grad. Naš šofer imao je razumijevanja, tako da nismo morali napustiti bus dok pljusak nije malo popustio. Izlet je bio super. Pripadnici Mađar Soa vidjeli su Vučijak, lokaciju nekadašnjeg mađarskog sela. To je najmanje što smo mogli učiniti u očuvanju uspomene na Mađare, koji su nekada živjeli u Bosni i Hercegovini.
Email address
Phone line
Visit us
