A Szerb Köztársasági Magyarok Egyesülete a Magyar Szó, már 2013 óta tesz lépéseket annak ügyében, hogy feltárásra kerüljön a vucsijáki történelem. A Magyar Kormány, Bethlen Gábor Alapkezelő közvetítésével, már évek óta támogatja ebben az Egyesületet.
Tóth Bojnik László, az egyesület főtitkára az indítványozója a kutatásoknak és máig is vezetője ennek a projektumnak. A Prnjavor községhez tartozó Vucsijak többségben magyarok lakta falu volt. 1887-től vannak már feljegyzések, hogy magyar földművesek is voltak e vidéken. Itt éltek egészen 1942-ig, amikor is egy államok közötti megegyezés alapján ki lettek telepítve. Házaikat, vagyonukat hátrahagyva kellet új otthont találniuk más országokban. A vucsijáki házak már sajnos mind eltűntek. A II világháború alatt a fosztogatás, utánna pedig az idő pusztítása megtette a magáét. Csak itt-ott az elvadut szilvafák mutatják a valamikori házak helyét… Néhány főből alló egyesületi csapat -név szerint Tóth Bojnik László, Savičić Branislav, Szentes György ( az Egyesület tagjai) és Fekete Tamás ( a magyar Petőfi Program ösztöndíjasa)- több mint egy év után ismét látogatást tett a helyszínen. A csoporthoz csatlakozott Topić Dario prnjavori történész is. Először a Milijašević családot látogatták meg Prnjavorban. Gréta néni és családja a valamikor vucsijákon élő magyarok leszármazottai. (Nagyon kevés magyar leszármazott él Prnjavorban. A magyarok elvándorlása után csak a „vegyes“ házaságokban élők közül maradtak néhányan a prnjavori községben.) A család tagjai meséltek a faluról, az ottani életről, milyenek voltak az emberek, mivel is foglalkoztak, fényképeket mutattak. Mesélték, hogy a faluban többek között működött egy olajprés is, tökmagból és napraforgóból kapták az olajat. A lakosság száma abban az időben 600 és 800 fő közé tehető (pontos és hivatalos források sajnos nincsenek).
A családlátogatás után Prnjavor községi hivatalába látogatást a csapat. Ott a helyi polgármesterrel és alpolgármeseterrel, valamint a Községi Küzgyűles elnökével folyt a megbeszélés a magyar temető elkerítésének, emléktábla elhelyezésének, valamint egy kétnyelvű, a magyar faluról szóló történelmi előadás lehetőségeiről Prnjavorban. A község elöljárói biztosították tamogatásukról a Magyar Szó egyesületet majdnem minden tervezett akciójában, kivéve az emléktábla vagy emlékoszlop elhelyezését a vucsijáki iskolán, illetve annak közelében. Ennek a tervnek a megvalósítása a világháború eseményei miatt egyelőre még nem ajánlható. Ezután a csoport a helyszínre, Vucsijakra látogattott. A festői környezetben lévő faluból, mára nem maradt meg más, csak a régi iskola épülete. Most lakóház az új iskola alkalmazottainak, sőt magánosított is. Az iskola, azaz ma már magánház udvarában egy hatalmas hársfa áll. A fa ott állt már akkor is, amikor még magyar gyerekek jártak az iskolába. Sajnos nem szép látvány fogadta az Egyesületet tagjait. A fa kérge szándékosan meg volt sértve, körbevágva. Állitólag száradnak az ágai és ki kell vágni a fát a gyerekek biztotonsága érdekében. Így az egyik utolsó magyar emlék is elvész. Nem hoz már több levelet és virágot, nem ad árnyékot többé az iskolás gyerekeknek a nyári melegben…
A temető elerdősödött. Azaz erdő van a valamikori temető helyén. Csak néhány síremlék maradványa jelzi, hogy temető volt itt. Meg persze a virágok. A nárciszok még mindíg virágoznak. Nem össze-vissza, nem minden felé. Mintha még mindíg csak ott nőnének, ahová a gyászoló hozzátartozók ültették. Sok éve próbálkozik az Egyesület, időt és energiát nem sajnálva, hogy bekerüljön a magyar köztudatba az elfeledett falu. Be kell vallani, hogy még ma sem olyan a visszahátás, mint amilyenre vár 2013-tól a Magyar Szó egyesület…
Udruženje Mađara Republike Srpske „Magyar Szó” od 2013. godine preduzima korake u iztraživanju istorije Vučijaka. Vlada Mađarske, posredstvomn Betlen Gabor Fondacije, već godinama pomaže udruženju u ovom poslu.
Inicijator ovih istraživanja je Laslo Tot Bojnik (Tóth Bojnik László), generalni sekretar udruženja, koji je i danas na čelu ovog projekta. Vučijak, koji pripada Opštini Prnjavor, bio je nekad naseljen pretežno Mađarima. Postoje podaci, da su od 1887. godine bili u ovom kraju i mađarski poljoprivrednici. Živjeli su ovdje do 1942. godine, kada su bili iseljeni na osnovu jednog međudržavnog dogovora. Ostavljajući svoje kuće i imanja morali su da pronađu novi dom u drugim zemljama. Nažalost, sve su kuće davno nestale. Tokom Drugog svjetskog rata pljačka, a poslije i zub vremena uzeli su svoj danak. Samo podivljale šljive pokazuju mjestimično položaj nekadašnjih kuća… Od nekoliko članova sastavljena ekipa – poimenice od članova Udruženja, Lasla Tot Bojnika, Branislava Savičića, Đerđa Senteša (Szentes György) i stipendiste mađarskog programa Petefi (Petőfi Program), Tamaša Fekete (FeketeTamás) – nakon više od godinu dana ponovo je otišla na lice mjesta. I prnjavorski istoričar, gospodin Dario Topić se pridružio grupi. Prvo su posjetili porodicu Milijašević u Prnjavoru. Tetka Greta i njena porodica su potomci Mađara, koji su nekada živjeli na Vučijaku. (U Prnjavoru živi vrlo malo mađarskih potomaka. Nakon što su Mađari otišli, u Opštini Prnjavor ostalo je samo nekoliko osoba, koje su bile u „mješanim” brakovima.) Članovi porodice su pričali o selu, o životu u njemu, o tome kavi su bili stanovnici, čime su se oni bavili, pokazivali fotografije. Rekli su nam, da je u selu radila i preša za ulje i da je ulje dobijano iz sjemenki bundeve i suncokreta. U to vrijeme broj Mađara prema procjeni je bio između 600 i 800 (nažalost, nema zvaničnih podataka).
Nakon porodične posjete, tim je otišao u Opštinsku upravu Prnjavora. Održan je sastanak sa načelnikom, zamjenikom načelnika i predsjednikom Opštinske skupštine o mogućnostima ograđivanja mađarskog groblja, postavljanja spomen obilježja na Vučijaku i mogućnosti dvojezičnog predavanja u Prnjavoru o istoriji mađarskog naselja. Čelnici Opštine su pružili podršku udruženju Magyar Szó u gotovo svim planiranim akcijama, osim postavljanja komemorativne ploče ili stuba na ili u blizini škole na Vučijaku. Realizacija ovog plana, zbog događaja u Drugom svjetskom ratu, još se ne može preporučiti. Grupa je zatim otišla na teren, na Vučijak. Od sela, koje je nekada bilo u slikovitom okruženju danas nije ostalo ništa, osim stare škole. Sada je, za zaposlene u novoj školi, kuća za stanovanje, čak je i privatizovana. U dvorištu škole, odnosno privatne kuće, nalazi se ogromna, stara lipa. Stablo je stajalo tamo i onda, kada su mađarska djeca išla u školu. Nažalost, članove Udruženja nije dočekao prijatan prizor. Kora drveta je namjerno oštećena, okolo obrezana. Navodno grane se suše i cijelo stablo mora biti uklonjeno zbog sigurnosti djece. Tako će jedno od poslednjih sjećanja na Mađare biće izgubljeno. Neće donositi više listove i cvijeće, niti će dati hlad školskoj djeci za vrijeme ljetnih vrućina … Groblje je zaraslo. Na mjestu starog groblja nalazi se šuma. Samo ostaci nekoliko grobnica ukazuju, da je ovdje bilo groblje. Naravno i cvijeće. Narcisi još uvijek cvetaju. Ne bez reda, ne svugdje. Kao da i dalje rastu samo tamo, gdje su zasađeni od strane tugujuće rodbine. Već dugi niz godina Udruženje nastoji, ne žaleći ni vrijeme ni energiju, da usadi zaboravljeno selo u svijest Mađara. Mora se priznati, da ni danas nema takve mađarske reakcije koju je udruženje Magyar Szó čeka još od 2013. godine …
A régi és az új iskola meg az öreg hárs/Stara i nova škola i stara lipa
