
Október 22-én a tanítási idő alatt közösen emlékeztünk meg az itt élő magyar közösséggel és a hallgatósággal az Egyesületnek otthont adó épületben az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A szabadságharc leverését követően megközelítőleg 200 000 magyar honfitársunk hagyta el az országot és közülük 20 000 személy az egykori Jugoszláviába talált magának menedéket.
A menekültek egy jelentősebb része a mai Szerbia Köztársaság északi részén a magyarlakta szórvány településekben telepedett le. Egy másik részük viszont Bosznia–Hercegovinában talált menedéket. Az ideérkezők egy része különféle településeken talált magának menedéket, azonban egy kisebb csoport a mai Sokolac nevű faluban talált új otthonra. Az ide érkező magyarok a későbbiek folyamán asszimilálódtak a szláv többségű közegben.
Az órán lehetőség volt átbeszélni az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeit a jelenlévőkkel. Miként élték meg az anyaországiak a második világháború végét. Miként került Rákosi Mátyás hatalomra, mit jelentett a „padlássöprés” és a „csengőfrász” vagy épp a „fekete Volga” kifejezés. A Hruscsovi fordulatot követően érezhető volt az, hogy a keleti blokk tagországaiban változás fog bekövetkezni, azonban senki sem tudta, milyen formában és milyen intenzitással.
A békés tüntetések, melyek arra irányultak, hogy egy jobb élhetőbb országot hozzanak létre és a későbbeikben fegyveres összetűzésekbe torkoltak. Október 23-tól november 4-ig tartó szabadságharc és forradalom az egyik legfontosabb magyar államünnep.
Az 56-os üzenete napjainkban is ugyan az, szembe kell szállni az ellenféllel, ha az igazságérzetünk ezt kívánja. Nem szabad eltűrni az elnyomást és nem szabad félelemben élni. A közönség nagy része tisztában volt az 56-os eseményekkel. Sokszor hallották ezt otthon a szülőktől, illetve barátoktól, akik annak idején ide menekültek.
Legyenek a magyarok a nagyvilágban bárhol, az 56-os forradalmárokról és szabadságharcosokról mindenki méltósággal emlékezik meg és a külhoni diaszpórák egyik fontos pillérét képezi ez a megemlékezés, ami túlmutat magán a történéseken. A magyar rendszerváltás is többször megemlékezett azokról, akik életüket áldozták egy szebb jövőért, nem csak az üres koporsók formájában, de úgy is, hogy a magyar köztársaságot 1989 október 23-án kiáltották ki.
Dana 22. oktobra, tokom nastave, zajedno smo obeležili događaje mađarske revolucije i borbe za slobodu iz 1956. godine sa lokalnom mađarskom zajednicom i prisutnima u zgradi koja je domaćin Udruženja. Nakon sloma borbe za slobodu, oko 200.000 naših mađarskih sunarodnika napustilo je zemlju, od kojih je 20.000 pronašlo utočište u bivšoj Jugoslaviji.
Veći deo izbeglica nastanio se u severnim delovima današnje Republike Srbije, u mestima naseljenim Mađarima. Drugi deo pronašao je utočište u Bosni i Hercegovini. Neki od pridošlih naselili su se u različitim mestima, dok je manja grupa našla novi dom u selu Sokolac. Tokom vremena, Mađari koji su stigli asimilovali su se u slovenskom većinskom okruženju.
Tokom časa, razgovarali smo o događajima koji su prethodili mađarskoj revoluciji i borbi za slobodu iz 1956. godine sa prisutnima. Razgovarali smo o tome kako su stanovnici matične zemlje doživeli kraj Drugog svetskog rata, kako je Matjaš Rakoši došao na vlast, šta su značili pojmovi kao što su „čišćenje tavana“, „strah od zvona na vratima “ i „crna Volga“. Nakon Hruščovljevog obrta, bilo je jasno da će doći do promena u zemljama istočnog bloka, iako niko nije mogao da predvidi tačan oblik i intenzitet promena.
Mirne demonstracije, čiji je cilj bio stvaranje bolje zemlje za život, kasnije su eskalirale u oružane sukobe. Revolucija i borba za slobodu koja je trajala od 23. oktobra do 4. novembra jedno je od najvažnijih mađarskih državnih praznika.
Poruka iz ’56. i dalje važi danas – treba se suprotstaviti protivniku kada to nalaže naša osećaj za pravdu. Ne sme se trpeti ugnjetavanje niti živeti u strahu. Većina publike je bila upoznata sa događajima iz ’56., često su o tome slušali kod kuće od roditelja ili prijatelja koji su tada ovde izbegli.
Bez obzira gde se nalaze Mađari širom sveta, svi se sa dostojanstvom sećaju revolucionara i boraca za slobodu iz ’56., a ova komemoracija čini jedan od važnih stubova dijaspore, koji prevazilazi same događaje. Mađarska tranzicija se više puta sećala onih koji su dali život za bolju budućnost, ne samo kroz prazne kovčege, već i proglašenjem Mađarske Republike 23. oktobra 1989. godine.